Az év végi juttatások tervezésekor kézenfekvő a számokból kiindulni. Mekkora a keretünk? Mennyi adóteherrel kalkulálunk? Hány munkaórát visz el az adminisztráció és a beszerzés? Van azonban egy negyedik szempont is, amely legalább ennyire fontos: mekkora értéket képvisel majd a kiválasztott juttatás a kollégák számára?
A cégek sok esetben egyetlen döntéssel szeretnék megköszönni ilyenkor az egész éves munkát, a munkavállalók azonban egészen különböző élethelyzetekből érkeznek az ünnepi időszakba. Van, akinek a megnövekedett családi kiadások jelentenek komoly terhet, más a pihenésre és a közös élményekre szeretne többet fordítani.
Egy juttatás jelenthet érdemi segítséget és valódi, személyre szóló figyelmességet, de üres gesztussá is válhat, amennyiben nem találkozik a kollégák aktuális igényeivel.
Nézzük, milyen lehetőségeket kínálnak a leggyakoribb juttatási megoldások, és milyen szempontokat érdemes figyelembe venni az év végi köszönetnyilvánítás formájának megválasztásakor!
Pénzbeli juttatás: amikor a támogatás egyértelmű, ám az elismerés kevésbé látható
Markáns érvek szólnak amellett, hogy a munkáltató egy extra utalással mondjon köszönetet az éves munkáért: az értéke világos, a kollégák pedig maguk dönthetik el, mire használják fel az összeget.
A bankszámlára érkező juttatás azonban csupán egy lesz a számos tétel közül a háztartási költségvetésben: fedezi a kiadásokat, növeli a pénzügyi mozgásteret, vagy épp lehetőséget teremt egy régóta halasztott vásárlás megvalósítására. Az elismerés szimbolikus dimenziója pedig így könnyen háttérbe szorulhat: a kifizetés beolvad a mindennapi pénzügyi folyamatokba, és rövid idő alatt elválik attól a gesztustól, amely életre hívta.
Tárgyi ajándék: a megbecsülés kézzelfogható formája
Egy jól eltalált ajándéktárgy örömet szerezhet a kollégáknak, ráadásul olyan személyes jelleget adhat az év végi juttatásnak, amelyet egy pénzbeli kifizetés nehezebben közvetít.
A kihívás a választásban rejlik. Ami az egyik munkatársnak örömet okoz, a másik számára érdektelen lehet; ami az egyik élethelyzetben hasznos, a másikban fölösleges. A hibás választás pedig nem csupán a tárgy értékét csökkentheti, hanem a mögötte húzódó figyelmességet is megkérdőjelezheti a kollégák szemében. Nagyobb szervezetek esetében ráadásul mindez komoly strukturális és logisztikai dilemmává is válhat. Minél sokszínűbb a munkavállalói közösség, annál nehezebb egyetlen tárggyal hitelesen kifejezni a személyes odafigyelést.
SZÉP-kártya: tudatos támogatás, korlátozott felhasználási lehetőségek
A SZÉP-kártya jól ismert juttatási forma, amely a jogszabályok által megengedett felhasználási célokon keresztül támogathatja a pihenést, a kikapcsolódást és a feltöltődést. Egy olyan időszakban azonban, amikor az extra kiadások, az ünnepi bevásárlás és a karácsonyi ajándékok kerülnek előtérbe, nem feltétlenül a rekreációs célok finanszírozása jelenti a legnagyobb segítséget.
Ez persze nem csökkenti a konstrukció érdemeit. Felhívja viszont a figyelmet egy mélyebb összefüggésre: a juttatás tényleges értékét nem kizárólag az határozza meg, hogy mit kínál, hanem az is, hogy az adott pillanatban mire van szüksége annak, aki kapja.
Ajándékutalvány: amikor a munkáltató teret ad a választásnak
Az utalvány más megközelítést képvisel. A munkáltató meghatározza a juttatás értékét, de nem dönt a munkavállaló helyett arról, hogy pontosan milyen termékre vagy vásárlásra fordítsa azt. Ugyanaz a juttatás így a különböző emberek számára más-más módokon válhat értékessé.
A Rewin Ajándékutalvány például országszerte mintegy 17 ezer elfogadóhelyen felhasználható, többek között élelmiszerek, ruházati termékek és műszaki cikkek vásárlására. Csekély értékű ajándékként a minimálbér 10 százalékáig 33,04%-os adóteher mellett adható (évente három alkalommal), ami lényegesen kedvezőbb, mint a bérjellegű kifizetés mintegy hetvenszázalékos terhe. A lehetőség a dolgozó családtagjaira is kiterjeszthető, ráadásul csupán minimális adminisztrációval jár.
A választás szabadsága tehát nem jelenti a munkáltatói szempontok feladását. Éppen ellenkezőleg: olyan megoldást teremthet, amelyben a vállalati költségkeret, az adminisztratív megfontolások és az egyéni felhasználhatóság egymás mellett érvényesülnek.
